ÜDV A TISZTÁSON

Amint ezen elmélkedtem, elvesztem arcai vonásaiban. Kék szemei engem fürkésztek, majd hirtelen szőke hajába túrt.
  - Tudod... - szólalt meg - Valahonnan ismerős vagy.
  - Igen, te is nekem, de el sem tudom képzelni honnan - mondtam neki, majd megfogtam a kezét - Lehet testvérek vagyunk, vagy rokonok...
  - Vagy lehet, hogy szeretők... - pirult el, mire elfordítottam a fejem.
  - Utálom ezt a szót. Olyan mintha... nem is tudom... Jobban preferálom a "pár", vagy "szerelmesek" szót - magyaráztam.
Hirtelen megállt a lift, mi pedig kéz a kézben felálltunk.
  - Mindenesetre - a csendben sokkal férfiasabbnak és határozottabbnak tűnt a hangja - Valami történik.
Így is volt. Hatalmas csikorgás közepette a lift teteje kezdett kinyílni, szem kisütő fényt eresztve be a sötétségbe, mire mindketten felnyögtünk.
A tető teljesen kinyílt mi meg hunyorogva bámultunk a fehérségbe. Kis idő múlva arcok rajzolódtak ki, miközben kíváncsian fürkésztek minket és sugdolóztak. Newt megszorította a kezemet, majd védelmezően közelebbhúzott.
  - Nincs mitől tartanotok - állt elő egy magasabb fiú - Nem akarunk bántani titeket! - mosolyodott el.
  - Másszatok már ki onnan! Idekint sokkal jobb! - kiáltotta valaki, majd egy kötél hullott alá. Newt gondolkodás nélkül megragadta és már kint is volt. Rajtam volt a sor. Újdonsült barátom keze nélkül fáztam, de megragadtam a kötelet, ami a magasba rántott, s szinte kirepültem abból a kis, koszos helyből.
Odakint csodás látvány tárult elém. Egy tisztáson voltam, tele fákkal, virágokkal. Mélyen a tüdőmbe szívtam a friss oxigént és csillogó szemekkel körbenéztem. Imádtam a természetet és elfeledkeztem minden gondomról.
  - Tetszik, mi? - hallottam egy hangot a hátam mögül. Az a fiú volt, aki először megszólalt.
  - Miért talán baj? - kérdeztem vissza értetlenkedve, majd elhátráltam.
  - Nem! Sőt ez így jobb is - gondolkodott el, majd beletúrt fekete hajába - Legtöbbünk amikor kikerül a liftből sír, kiáltozik, bevizel, meg ilyenek, de te nagyon jól viseled. Főleg, hogy lány vagy.
  - Tudok hideg fejjel gondolkodni, ennyi az egész. Max poszt-traumatikus stressz fog fellépni...
  - A mi? - jelent meg egy másik fiú is. Sokkal fiatalabbnak tűnt, mint az eddigi beszélgetőtársam.
  - Amikor történik veled valami, akkor nem normálisan, a történés ideje alatt reagálsz rá hanem órákkal, napokkal vagy akár hetekkel utána hirtelen sokkot kapsz, lefagysz, sírni kezdesz vagy rosszabb - magyaráztam és nem bírtam befogni a számat, valamint azt sem tudtam honnan tudok ilyeneket.
  - Ez olyan kint egy kibökött definíció - fintorodott el fekete hajú barátom - Utálom a bioszt.
Kibökött? Az meg mi a franc? gondolkodtam el, de nem rémlett ilyen szó.
  - Ki micsoda? - kérdeztem, de egyből a szavamba vágott - Kérdéseket későbbre! Tudom, van belőle vagy ezer, de ezzel csak megnehezítenéd a beszokásod.
Ahogy az ezer kérdést említette hirtelen megrohamoztak azok a kérdések. Mi ez a hely? Miért vagyok itt? Hogy keültem ide? Mit akarnak tőlem? Inkább leállítottam magam, de egy kérdés nem akart kimenni a fejemből.
Hol van Newt?